Cejland versei

Fény nélkül

Nincsen csillag már az égen,

Mert az illatod nem érzem,

Nincsen fény már nappal sem,

Mert elhagytál,kedvesem.

Hogyha egyszer visszatérnél,

Minden fénynél többet érnél,

De már álom vagy csupán,

Eljössz minden éjszakán.

Szemed megcsillan az éjben,

Mint egy szép tündérmesében,

Hajad lágyan omlik le,

Mint a hullám tengere.

Csókod engem elvarázsol,

Itt vagy közel, s mégis távol.

Éjszakából nappal lesz,

És te álruhát öltesz.

Nincsen csillag már az égen,

És az illatod sem érzem,

Nincsen fény már nappal sem.

Mért hagytál el,kedvesem?

(1999.április 9.)