Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1.

 

Az Első Találkozás: Zsúfoltság. Tömeg. Tolakodás. Valaki neked megy. A Nagy Ő. Dehogy, túl sablonos. Csak egy másik ember, aki szintén siet. Hová, miért? Talán ő se tudja. Mint te. De sietni kell, mindenki azt teszi. Emberóceánban vagy egy csepp. Amerre a többi megy, arra sodornak téged is. Néha eltűnődsz, milyen lehet máshol. Máshogy. Ismét meglöknek. Ismét nem a Nagy Ő, naná, majd éppen itt. Leejted a táskád, néhány holmid kiesik belőle. Leguggolsz, hogy összeszedd. Lentről megváltozik a kép. Arctalan lábak rohannak melletted. Lélektelen cipők. Papucsok. Lélekben is papucsok talán. Senki sem segít. Kikerülnek, ami épp elég. Többet ne várj. Örülj ennek is. Végül is el is taposhatnának.

    Egy kezet látsz. Benne az egyik vacakod. Szép kéz. Segítő kéz. Felnézel. Van arc is. Kedves arc, mosolygó. A szem a lélek tükre. Elmerülsz benne. Mély. Meglepően mély. Zavarba jössz, talán túl sokáig merültél. Nem vette észre. Észrevette, de nem szól. Mert ő is elmerült. Segít. Nem siet. Egy csepp, amely szembefordult az árral. Veszélyes. Őt is eltaposhatnák a lélektelen cipők. Mégis itt van. Guggol veled szemben.

   Ismét a kéz. Talpra segít. Szorít, el ne sodorjon az ár. Jó érzés. Meglepően jó. Túl jó. Elveszed a kezed. Még szorítaná. Szeretnéd, ha még szorítaná. Idegen. De segít. Illata is van. Bizsergető illata. Nem parfüm- vagy szappan-illat. Bár az is. Az ember-illat bizserget. A férfi-illat.

   Ismét mosolyog. Megijedsz, mindjárt elmegy. Megijedsz, amiért megijedsz. Egy idegen. De már nem idegen. Egy ember, akivel kereszteztétek egymás útját. Egy ember, aki segít. Egy ember. Ritka faj az életedben.

    Nem megy el. Nem siet. Egy csepp, amely nemet mondott a sodrásra. Hihetetlen. Inna egy kávét. Veled akar kávét inni. Csak egyet, utána dolga van. Kaptál 10 percet a sorstól. Talán 15-öt, ha lassú a pincér. Lopva nézed, nehogy észrevegye. Észreveszi. Ő is figyel. Mosolyog. Most jut eszedbe, nem is mostál hajat. Idegesen beletúrsz, tetszik neki a mozdulat. Húzogatja a kabátujját. Ő is zavarban van. Csak egy kávé. De hátha nem csak annyi. Ez bosszantó, hisz idegen. Lehet, hogy van társa. Lehet, hogy rossz ember. Lehet, hogy sorozatgyilkos. Lehet, hogy megbolondultál. Egy idegen, aki segített, és meghív egy kávéra. Ennyi. Mégsem ennyi. Már tudod a nevét. Ő is a tiédet. A nevedről eszébe jut egy történet, épp ideillik. Elmeséli, a fogait nézed. Szépek. Rád nevet velük. Jó történet, vagy csak jól meséli el. Nevettek.

   A kávé forró. A tested is. Valami van. Valami, ami jó. De céltalan, értelmetlen, esélytelen. Nemsoká elmegy. Haza, a társához, a családjához, a házába , az életébe, akárhová. Te is a tiédbe. A magányba, a macskádhoz. Elszomorodsz, észreveszi. Kérdez. Nem tolakodóan, inkább érdeklődően. Hallgatja, amit mondasz. Figyel. Válaszol. Kérdezel, nem azt, ami igazán érdekel. Valami sablonosat, mégiscsak idegen. De már nem érzed annak.

    Üres a csésze. Feláll, felállsz. Fizet, hagy borravalót. Mindent meglátsz, azt is, hogy rajtad kívül senkit sem néz meg. De téged többször is. Búcsúztok. Utoljára fogja meg a kezed. Hát vége, gondolod. Ennyi volt. 10 perc… max 15. Még megnézheted hátulról, ahogy elsétál. De nem. Kellemes volt, mondja. Jó lenne megismételni. Zavartan mondja, mintha félne. Hogy elutasítod. Hogy nemet mondasz. Ő is ugyanazokat a gondolatokat forgatta a fejében, amiket te. Telefonszám-csere. Majd hívlak. Majd hívj. Most látod hátulról. Egy csepp, amely egy pillanatra kilépett a sodrásból, és téged is magával húzott. Néhány percre nem az emberóceán részei voltatok, hanem két ember, akik figyeltek egymásra. Talán vége, talán nem. Majd hív. Újra elvegyülsz a tömegben. Már nem a lélektelen cipőket látod, hanem az arcokat. Az embereket. Mosolyogsz .

2.

Az Első Telefon: Szól a rádió. A kedvenc dalod. Kinyúlt pólóban táncikálsz. Egyedül vagy. Senki sem lát. Csak a macska. De ő szeret, elnézi neked. Kicsit lazítasz. Az egész napos stressz, taposás, munka után jó egy kicsit szabadnak lenni. Néha túl nagy a szabadság. Túl nagy a magány. De most jól érzed magad, a kedvenc dalod szól. Fő a vacsorád, és gondolatban már elmerültél egy kád forró vízben. A díványon egy nadrág figyel. A padlón a zoknid. Majd elpakolsz. Később. Most nem. Most szabad vagy.

   A rádió új dalt kezd. Kevésbé jót, mint az előző. Lerogysz a fotelbe, jólesően fáradt  vagy. A zenébe másik dallam keveredik. A telefonod. Most ne, nyögöd. Most szabad vagy. Ismeretlen szám. Legszívesebben nem vennéd fel, de hátha fontos. Ismeretlen szám, de a hang ismerős. Bizseregsz. Ő az. A kávés férfi. A segítő keze tartja a telefont. A kedves mosolyt érzed a hangján. Megkérdezi, emlékszel-e rá. Persze, feleled, talán túl gyorsan is. Nevet, örül, hogy nem felejtetted el. Ő is gondolt már rád. Többször is. Azért hív. Nem zavar? Nem szeretne feltartani. Dehogy, ráérsz. Naná, hogy ráérsz, de ezt már nem mondod. Elzárod a gázt a vacsorád alatt, a rádiót is kikapcsolod. Most csak rá akarsz figyelni. A hangjára. Még mindig bizseregsz, ez jó. Szeretne találkozni veled. Ha te is akarod. Ha ráérsz. Persze, hogy ráérsz. Nem akarsz rámenősnek tűnni. A jövő hét megfelel, mondod. Legszívesebben most mennél, mert érdekel. Nyomot hagyott benned. Szeretnéd elmélyíteni. Többet akarsz tudni. Mindent akarsz tudni. Búcsúzik. Nem szeret telefonálni. Sétálni szeret. Ha te is. Rendben. Ott leszel. Ha viharban, jégesőben akar sétálni, akkor is ott leszel. Jó, hogy hívott. Örül a hangodnak. Te is az övének.

   Még pár másodpercig a néma készüléket tartod a füledhez. Kicsit fáj, hogy nem hallod. De látni fogod. Jövő hét. De messze van. Lehetett volna holnap. Nem, az korán lenne. Mihez képest? Jövő hét. Ki kell bírni. Csak jó idő legyen. Csak el ne késs. Csak ő ne késsen. Jövő hét. Örökkévalóság. De talán érdemes várni.

3.

Az Első Randi (1): Végre. Eljött a nap. Ma végre láthatod. Ettől szebben süt a nap. Mert süt. Neked akar jót. Minden klappol. Mégis ideges vagy. Mi van, ha nem tetszem? Tipikus kérdés, nincs rá tipikus válasz. Nemsoká itt az idő. Készülni kell. Töprengsz. Mit vegyek fel? Már az összes ruhádat sorra vetted, egyik sem tökéletes. Végre kiválasztasz valamit. Tetszel magadnak. 5 percig. Valami folt van rajta. Nem is látszik. De te látod. Éppen elég. Nézed a másikat. Lóg egy cérna az ujján… ócska. Keresel tovább. Végre. Megvan az igazi. Ez lesz az. De mit veszel fel hozzá? Újabb válogatás. Telik az idő. Még fürödni is kéne. Fogat mosni. Fésülködni. Felöltözni. El fogsz késni. Megvan a nadrág is. Éljen. Kiteríted az ágyon, ha végeztél a fürdőszobában, csak fel kell venni, és indulhatsz. Akkor elég idő van még hátra. Vajon milyen lesz? Kedves, figyelmes, mint a kávéházban? Vagy most jönnek elő a rejtegetett hibák? Jajj, elkésel. A víz megnyugtat. Ellazít. Elnyom. Felriadsz. Jesszus, hogy lehet ilyenkor elaludni? Csak két percet hunytál. Megnyugszol. Újra ideges leszel. Milyen illatod legyen? Ostobaság. Tiszta-illat, éppen megfelel. Fogmosás. Kinyomtad a krémet a padlóra. Ha hozzákezdesz takarítani, biztosan elkésel. De mi van, ha búcsúzáskor feljön? Csak egy italra, persze. De akkor is. Mégiscsak takarítasz. Hamar kész. Bemész a szobába. Az ágyon ott a ruha, amit hosszasan válogattál. A ruhán ott a macska. Alszik. Csupa szőr. A macska. Most már a ruhád is. Sírni szeretnél, de arra már végképp nincs idő. Újabb rohammal felrántod a szekrényajtót. Szidod a macskát. Szidod a ruháidat. Szidod magadat. De végre felöltözöl. Elindulsz. Becsapod az ajtót. A kulcsod benn maradt. Nem tudsz bemenni, ha hazajöttél. Mindegy. Erre tényleg nincs idő. Nemsoká találkozol vele. Semmi más nem számít.

 

 

 

4.

Az Első randi (2): Megérkezel. Késtél. Nem sokat, talán belefér. De mégis. Az első rossz pont. Nem haragszik. Ő kicsit hamarabb jött. Várt rád. Rád várt. Nem hozott virágot, csokit. Az olyan hétköznapi, mondja. Egy homokórát hozott. Egészen apró, fakeretben üvegszerkezet. Fehér homok pereg benne. Egy perc. Ennyi idő alatt folyik át a homok egyik gömbből a másikba. Nem érted. Miért homokóra? Nevet. Ő sem tudja. Meglátta, rád gondolt, elhozta. Tetszik neked az ajándék. Sosem kaptál még homokórát. Sablonokat, közhelyeket kaptál. Ez egyedi. Olyan, mint ő. Tenyeredbe zárod az apró mütyürt. Megkérdezi, mihez van kedved. Beszélgetni, ismerkedni, szerelmesnek lenni, boldognak lenni. Ehhez van kedved, de csak az elsőt mondod.

   Sétáltok. Túl giccses. Park, két sétáló ember. Kis tó, partján vadkacsák. A fű zöld, az ég kék. Mint egy film. Nem érdekel. Mindenkinek joga van a saját filmjéhez. A múlt heti moziélményéről mesél. Véletlen egybeesés. Összhang. Egyszerre léptek, a tóhoz ballagtok. Iszod minden szavát, értelmes, kerek, humoros mondatokkal mesél. Te is mesélsz. Úgy érzed, csupa ostobaságot. Meglepődve látod, hogy figyel. Neki tetszik. Nemcsak amit mondasz, a látvány is. Zavarba jössz, kérdezel. Az életéről. Ettől még jobban zavarba jössz, talán túl bizalmas vagy. Nem vagy. Szeretné, ha megismernéd. Szeretné, ha megismerne. És lassan eltelik a délután. Úgy érzed, mindent tudsz róla. Úgy érzed, keveset tudsz róla. Ő ugyanígy érez veled kapcsolatban. Szép volt a nap, de lassan vége. Mindketten sajnáljátok. Elkísér. Tovább mesél. Annyi mindent mondana még. Annyi mindent hallgatnál még. Néha összeér a kezetek, mindketten beleborzongtok, annyira jó. Örökké sétálnál mellette. Hazaérsz. Eszedbe jut a kulcs. Ami benn maradt, amikor  elindultál. Hozzá. Elmeséled neki, nevettek. Telefonál. Megvárja a szerelőt, mondja. Megcsörren a telefonja. Mennie kell, de vár még pár percet, ha akarod. Nem akarod. Ha mennie kell, menjen. Tele vagy élménnyel, úgy érzed, több ma már nem fér beléd. Pedig az is jó lenne, ha maradna. Búcsúztok. Ismét zavarban vagytok. Megcsókolna, de utcán nem. Ez is tetszik neked. Nem kirakat-életet éltek. Kezet fogtok. Kicsit hosszabban, mint szokásos. Csodálatos volt, mondja. Majd hívlak. Siet. El fog késni. Te nem késel el, itthon vagy. A szerelő beengedett. A macska örül neked. Már nem haragszol rá, amiért ráfeküdt a ruhádra. Szereted. Most valahogy mindenkit szeretsz. Csörög a telefon. Ő az. Tényleg csodálatos volt, mondja. Időpontot is mond. Amikor újra látni szeretne. Közeli időpont. Mégis olyan messzinek tűnik most. Jó éjt, hallod. Jó éjt. Csend. Valami véget ért.

   Valami elkezdődött.

 

5.

   A További Randik: Minden találkozásotok egy új kezdet. Mert mindig új. Mert mindig más. Mint a homokóra, amit tőle kaptál. Monotonnak tűnhet, de a homokszemek sohasem ugyanabban a sorrendben hullnak alá. Mint a találkozásaitok. Mindegyikben van új, van más, van meglepő. Sohasem átlagos. Ha elmesélnéd valakinek, átlagosnak tűnne. Számodra mind egy apró csoda. Mert mindig megtudsz róla valami újat. Valami érdekeset. Mert nem attól csoda, hogy elvitt egy múzeumba. Attól csoda, hogy megtudtad, szeret múzeumba járni. Nem csak néz. Látja, amit néz. Érti, amit lát. És beszél. Nem sokat, bár szereted hallgatni. Szereted a hangját. Megnyugtat. Megbizserget. Pedig csak egy hang. De az ő hangja. Okosakat mond. Persze. Ha azt mondaná, a Föld lapos, neki már azt is elhinnéd. De nem mondja, amit mond, annak értelme van, annak alapja van, annak súlya van. Sokat tud. Nem kérkedik vele, nem dicsekszik. De mindenhez hozzá tud szólni. Amihez mégsem, nem erőlteti. De utánanéz. Mert érdekli. Minden érdekli. Mostanában főleg te. És ez jó. Mert téged is ő érdekel. Már ismered. Már ismer. Eltűnt a kezdeti feszélyezettség, mindenről tudtok beszélgetni. Arról is, amiről eddig magaddal sem beszéltél. Neki elmondtad. Mert neki ellmondhattad. Megértette, elfogadta. Ezekkel együtt vagy neki tökéletes.Ő is mesél. Neki is vannak hibái. Ő sem tökéletes. Csak neked az. Egy úton jártok, egy levegőt szívtok. Már közöd van hozzá, már az élete része vagy. És ez jó. Nagyon jó. És egyre jobb lesz. Minden találkozással jobb. Több. Mint mozaikdarabkákat illesztgeted össze a tőle, róla kapott információ-morzsákat. Ő is ezt teszi. S ahogy egyre több darabka kerül a helyére, úgy lesz a kép is egyre szebb. Mert megismerted őt. A férfit. Nagy F-fel. A Férfit.

 

6.

  A Férfi: céltudatos,erős egyéniség.Tudja, mit akar, és azt is, hogyan érheti el. Kitartóan halad a célja felé, de nem tapossa el az elébe kerülőket. Nem gyengeségből vagy gyávaságból: emberségből. Megbízható... nem biztos, hogy visszatart, ha le akarsz ugrani egy szikláról, de lenn tuti ott lesz, hogy elkapjon. Erős, nemcsak fizikai értelemben.Ismeri az értékeit, úgyanúgy a hibáit is, és ezekkel él együtt, mert velük lesz ő Ő. Már nem keresi önmagát, mert kiforrott személyiség. Olyan ember, akinek a karjai közt elhiszed, hogy az élet szép... hiszen ő mondja.

  Nem hazudik, még udvariasságból sem, mert nincs rá szüksége. Van véleménye, és vállalja is, de az eltérő álláspontot sem durván, erőszakosan közli... Nem akarja, hogy mindenki vele értsen egyet... egyszerűen csak véleményt nyilvánít, és kész..

  Van humora. Néha gyilkos, máskor elnéző humora... De minden poénján érezhető, hogy bár csíp, mégis oldja a gondokat, felszabadít. Cinikus mosollyal figyeli az ellene áskálódókat is, mert tudja: kicsinyességüket bizonyítják vele. A mérgezett megjegyzések leperegnek róla, igyekszik nem felvenni az arcába dobott kesztyűt, de ha úgy alakul, nem tér ki a harc elől... és többnyire győz, mert nem bosszúvágy vagy rosszindulat vezérli, legfeljebb az önvédelem.

   Ha bajban vagy, melletted áll. Nem mondja, hogy naugyeénmegmondtam, akkor sem, ha tényleg megmondta. Segít... nem oldja meg a gondjaidat, de rávezet a megoldáshoz vezető útra. Nem terel ostorral, nem hajtogatja, hogy ez és csak ez a helyes út. Felvázol egy alternatívát, ha nem fogadod el, nem haragszik meg. Később úgyis belátod, hogy igaza volt.

  Akkor sem esik kétségbe, ha valamiről kiderül, tévedett. Ilyenkor nem állít fel 50 elméletet igaza bizonyítására, egyszerűen elismeri a hibát. És ettől nem lesz kevesebb, és nem is érzi magát annak. Nem tökéletes, de törekszik kihozni magából a maximumot minden téren. Amit elvállal, azt be is fejezi, az ígéretek neki írott szerződéssel érnek fel.

  Nehezen enged közel magához. Tartja a három lépés távolságot, míg meg nem győződik róla, hogy érdemes vagy a bizalmára. Ha eljuttok idáig, személyében olyan barátra találsz, aki a szó legnemesebb értelmében barát. Nem haver, ivócimbora, pajtás (bár ez is) : barát.

   Ő az, aki nem isten, és nem is vágyik arra, hogy az legyen, ő az, aki hibáival és tévedéseivel együtt mégis szerethető. Ő az, akiben bízhatsz, aki a támaszod lehet, aki az életed lehet.Mert nem isten, nem ő a tökéletesség mintaképe: Férfi.

  Ember.

 

7.

A Szerelem: Lángoló. Elsöprő. Felemelő. Ilyen csak a filmekben van, gondoltad eddig. És most érzed. Nem olyan, mint a filmekben. Jobb. Sokkal jobb. Rá gondolsz. Nem csak most. Sűrűn. Mindig. A homokóra az ágyad mellett. Mielőtt elalszol, rápillantasz. Miután felébredsz, őt látod először. A homokórát. Amit tőle kaptál. Nem csak erről jut eszedbe. Szinte mindenről eszedbe jut. Néha fáj. Mert nincs melletted. Összeszorul a mellkasod, nem kapsz levegőt. Hiányzik. De ez jó fájdalom. Mert benne van a feloldozás is. Mert látni fogod. Nemsoká. A jó dolgokra érdemes várni. Erre a szerelemre is érdemes volt várnod. Új életet kaptál. Vérátömlesztést. Agymosást. Nem  tudod, mit. De más vagy, mint eddig. A színek színesebbek. Az ízek ízesebbek. Az illatok illatosabbak.

    Benne élsz, ő benned él. Célja lett az életednek. Értelme. Már nem csak a napok múlását érzékeled, hanem a napok tartalmát  is. Ő töltötte meg tartalommal. Már nem hétfőtől vasárnapig számolod a napokat, hanem találkozástól találkozásig. Azok az ünnepek. De már a hétköznapok is elviselhetőek, mióta ezek az ünnepek megjelentek az életedben. Ő, ő, ő. A kedvenc szavad.

 

 

 

8.

Az Első Csók: Este van. Meghívott, nézd meg az otthonát. Hogy tudd, hogyan él. Már mindent tudsz a lakásról, de látni még nem láttad. Majd most. Olyan, mint ő. Tiszta, barátságos, kényelmes. Otthonos. Minden bútor, minden kép, minden szőnyeg ott és csak ott mutat jól, ahová  ő helyezte. Tetszik neked. Belesüppedsz a dívány melegébe, a párnák mint ölelő karok fogadnak magukba. Nyújtózkodsz, elfogadod a feléd nyújtott poharat. Pezsgő aranylik benne, ezernyi apró buborék-gyönggyel. Ízlelgeted. Minden olyan békés. Ül melletted, fogja a kezed. Annyira megható. Mintha zavarban lenne. Mint egy kamasz. A levegő vibrál. A szemét nézed, a meleg fényeket a pupilláján. Ismét elmerülsz, mint akkor, ott a tömegben. Amikor először láttad ezeket a szemeket. Most szebbek. Mert már te fénylesz bennük. Már nem szóltok. Csak nézitek egymás szemét. Érzed, hogy kiveszi a kezedből a poharat. Nem tiltakozol. Vártad már ezt. Jó volt várni. Most nézed a szemét. A száját. Közelebb hajol, nem húzódsz el. Először a leheletét érzed az ajkadon, egy pillanat múlva egy gyengéd érintést. Az ő ajkai köszöntek a tiednek. Forró. Egy másodpercre visszahúzódik, ha esetleg tiltakozni akarnál, megtehesd. Most te hajolsz hozzá közelebb. Ajkaitok ismét találkoznak, most hosszabban. Lehunyod a szemed, nem akarod látni a külvilágot. A külvilág nem is létezik már. Csak ő létezik. A karja a válladon. A keze a hajadban. Az ajka az ajkadon. A  nyelve. Finom, gyengéd, figyelmes, izgató. A legszebb, legjobb ajándék. Hozzá tartozik, belőle van. Ettől különleges. Csak az érintésére figyelsz. Minden más megszűnt számodra. A levegő fogy, de nem számít. Egyikőtök sem akarja abbahagyni. Hátha elvész. Eltörik. Ez most egy végtelen pillanat. A ti pillanatotok.

 

9.

Az Első Ünnep:  Milyen gyorsan száguldanak a napok. Minden nap egy újabb apró csoda az életedben. Mert már tartozol valakihez. Célja, értelme lett az életednek. Ahogy most a hóban cipeled a csomagjaid, ennek is célja van. Már a vásárlás sem monoton szükségszerűség. A mai találkozásra jobban készülsz, mint az eddigiekre. A mai napnak különlegesnek kell lenni. Néhány napba bele kell sűrítened mindent, amit érzel. Amit iránta érzel. A szeretetet. A szerelmet.

    Jó megérkezni a lakásba. A nappali közepén zöldellik a fa, gyengéd illatot áraszt. Várja ünneplő ruháját, most még meztelen. Ő fogja felöltöztetni, mert ebben is az életed része akar lenni. Mintha csak megérezte volna, megérkezik. A csengő hangjától felizzik benned valami. A csókjától lángra kap az izzás. Vágysz rá, akarod őt. De nem most. Majd. Ez az ünnep legyen az, ami: összetartozásotok diadalmenete, fiesztája. Még a csókját érzed, pedig már a fát méregeti. Nézed hátulról, annyira szép. Annyira kedves neked. Ismét elönt a szeretethullám, legszívesebben megölelnéd. Sőt, meg is teszed. Élvezi, ahogy karoddal átfonod a testét. Örökké állnátok így. Mégis kibontakozik. A fenekedre csap, kihesseget a konyhába. Alkotni akar, mondja, és nevet. Sokat nevet. Szereted a nevetését. Is. Engedelmesen kiballagsz, teszed a dolgod. A neszeket hallgatod, amik átszűrődnek hozzád tőle. Milyen jó érzés, hogy itt van. Nem vagy egyedül. Ezen a napon senkinek sem szabadna egyedül lennie, gondolod. A régebbi ünnepekre gondolsz. Akkor nem szűrödtek neszek a nappaliból. Azok nem is ünnepek voltak. Csak piros betűs napok a naptárban. Készen vagy, visszamész hozzá. Mintha Meseországba érkeztél volna. A fa színes, villogó fényekbe öltözött, sejtelmes fénybe borítva a szobát. A fény közepén ott áll ő, hatalmas mosollyal élvezi meglepődésedet, csodálatodat. Újra gyerek lettél, a színek elvarázsolnak. Jó ismét gyereknek lenni. Belecsimpaszkodsz a nyakába, csókolod. Sosem akarod elengedni. Ő sem akar elengedni. Álltok a fény közepén. Két ember, akik egymásra találtak. Ez az igazi csoda.

   Jól sikerült a vacsora, büszke vagy magadra. Elpirulsz, amikor dicsér. Ültök a díványon, bíbor színű bort kóstoltok, fűt belülről. Nem csak a bor fűt. Az is, hogy mellette lehetsz. Hogy melletted van. Csak a fa áraszt fényt, ettől meghitt, bizsergető a hangulat. Fogja a kezed, egyik ujjával simogatja a bőröd. Talán ettől bizseregsz. Zene szól, nem a szokásos dalok. Minden olyan más. Olyan békés. Olyan ünnepi. A szemét nézed, a színes fények tükdröződnek benne. Ott a te világod, a szeme mélyén. Megcsókol. Egyre hevesebben. Akar téged. Te akarod őt. És már érzed, hogy most kapod a legszebb ajándékot, amit csak kaphatsz tőle.

 

10.

Az Első Szeretkezés:  Simogat. Csókol. Ölel. Egyre szorosabban. Hozzásimulsz, te is szorítod. Áramlik a véred, tűzbe borítja a tested. Akarod őt, ahogy ő  akar téged. És csókol, csak csókol, mintha nem tudná, nem akarná abbahagyni. Annyira jó. Leírhatatlan. A keze kalandozik. Ismerkedik. Veled ismerkedik. A testeddel. Te is leveszed a pórázt a kezedről, hadd fedezze fel azt, amire hetek óta vágyik. Amire hetek óta vágysz. Simogat, simogatod. Minden érintéssel eltűnik egy ruhadarab rólatok, egyre meztelenebbek vagytok. Nemcsak testileg, lelkileg is. Ahogy egyre nagyobb bőrfelület válik szabadabbá, úgy lesztek ti is szabadabbak. Már nem csak a kezek kutakodnak. A szemek is. Nézitek egymást, testileg-lelkileg meztelenül. Csodálatos. Minden porcikája mestermű. Mellette kicsinek, jelentéktelennek érzed magad. Aztán meglátod a tekintetét. Öröm, csodálat van benne, amiért ilyen vagy. És életedben először tökéletesnek érzed magad. A pillantásától. Újra csókol. Már nem csak a szádat. Úgy érzed, mintha az egész testedet érintené, már nem tudod, hogy épp a keze vagy a szája simogatásától lángolsz-e. Belekapaszkodsz, nem akarod elengedni. Egyre jobban szorítod magadhoz. Érezni akarod. Mindenét. És érzed. Neked adja önmagát, és te befogadod. Gyengéd, figyelmes. Újabb és újabb örömöket ad neked, olyan dolgokat fedezel fe, amiket eddig soha. Megszűnt minden, csak ti vagytok. Már nem csak lelkileg vagytok egyek, hanem testileg is. Egyre forróbb a teste, te is perzselsz. Mint csillagszóró, úgy szikrázik benned fel a kiteljesedés. Szemed sarkában megjelenik egy könnycsepp. Soha nem voltál még ilyen boldog.

 

11.

Az  Összeköltözés:  Nem terveztétek előre. Lassan, apránként jelent meg a mindennapjaidban. Először a fogkeféje a fürdőszobában. Egy papucs az előszobában. Milyen jó látni ezt a papucsot munka után, amikor hazaérsz. Mintha várnának. Mintha ő várna. Egy pizsama a székre hajtogatva. Az ő illatát őrzi. Ha beleszippantasz, felgyorsul a szívverésed. A mosogatóban már két kávéscsésze pihen reggelente. A csészéd is örül. Ő sem szeretett egyedül lenni. Te sem. Már nem vagy egyedül.

   Aztán megjelentek a ruhák. Egyre több. Előbb egy polc, majd kettő. A szennyesben egymásba gabalyodnak a nadrágjaid a pólóival. Jó őket együtt látni. Az ágyon a lepedő már nem csak a te tested körvonalát rajzolja. Az övét is.

   Már van kulcsa. Nem kérte, adtad. Akartad, hogy bármikor, bármiért jöjjön. Hogy itt legyen. Ide tartozzon. Ehhez a lakáshoz. Hozzád. És ahogy napról napra több és több holmija került át az ő lakásából a tiédbe, úgy lett egyre inkább az életed része.

    És itt a nap, amikor már nem megy haza reggel. Már nem kell hívnia, hogy este feljöhet-e. Már nem vendég, mint eddig. Mindene itt van, és neked is itt van mindened. Hisz ő van itt. A lakás új életet kapott, más lett. Mintha a színei is megváltoztak volna. Napfényesebb. Derűsebb. Otthonosabb. Az életed is napfényesebb, derűsebb és otthonosabb.

 

12.

Egy Átlagos Nap: Csörög a vekker... együtt ébredtek, megsimítja az arcod. Mosolyog a szeme. Kimegy a konyhába, feltesz egy kávét. Te közben beágyazol, mire végzel, érzed a friss kávé illatát. Leülsz a megterített asztalhoz, egyik lábad az ölébe teszed, hogy érezd teste melegét. Kortyolod a kávét, elmélyedsz a szemében. Csak őt látod, csak téged lát. Vajas kenyeret ken neked, te kiöntöd neki a gyümölcslevet. A napi programokról beszél, te az éjszakát dicséred neki. Lassan indulni kell. Egymás mellett mostok fogat, belecsíp a fenekedbe, nevet. Utolsó csók az ajtóban, a nyelve mentol ízű. Elrobog, utána nézel. És igen, a kanyarból még visszainteget. Visszamész, elmosogatsz, neked is indulnod kell.

     Dolgozol. Ő jut eszedbe, elmosolyodsz, elönt a szeretet. Máris hiányzik. Megcsörren a telefon.Csak egyszer, nincs időd felvenni. Ő az. Nincs ideje telefonálni, de jelzi, gondol rád, szeret. Ismét elmosolyodsz. A munkahelyi problémák már nem tűnnek olyan súlyosnak, mint eddig. Új lendületet kapsz, egyetlen csörgéstől.

    Vége a munkaidőnek. Indulsz haza. Bemész az áruházba, este valamit enni kell. Felhív. Vegyél még ezt meg azt. Honnan tudja, hogy épp ott vagy? Érzi. Nem messze van tőled, indul feléd. A pénztárnál állsz, amikor belép. Rádmosolyog, visszanevetsz. Az előtted szöszmötölő kövér nő is kevésbé idegesítő ettől.

   Elindultok haza. Fagyizni akar. Nevet, amikor lecsöpögteted magad. Megérinti a kezed, amikor senki sem látja. Meleg a bőre. Megnézitek a kirakatokat, a jövőről beszélgettek. A múltról beszélgettek. A jelenről nem, azt átélitek.

   Otthon. Az elcsépelt szó, mely tőle új értelmet nyert. Jó hazaérni. Végre megcsókolhatod. Végre megölelhet. Míg kipakolsz a szatyraidból, az asztalnál ül, a napjáról mesél. Néha megsimogat. Örül, hogy vagy neki. Bemegy tévézni, míg főzöl. Felbontasz neki egy sört, kikiabál, hogy inna valamit. Elmosolyodsz a megérzésétől. Beviszed neki, felemeli az egyik karját, hogy hozzábújhass. Jó tartozni valakihez. Nem. Jó HOZZÁ tartozni.

  Megvacsoráztok. Dicséri a főztöd.Lehazugozod, nevettek. Ő mosogat, te törölgetsz. Beszélgettek. Bármiről. Minden érdekli, amit mondasz. Minden érdekel, amit mond. Ha másért nem, a hangjáért.

  Besötétedett. Megy zuhanyozni. Persze hogy utánamész. Lefröcsköl, ledobod a ruháid. Melléállsz. Már nem nevet. Tűz ég a szemében. Perzsel. Forró a lehelete. Hab megy a szemedbe, csíp. Nevet, megtörli. De a varázs nem szállt el. Tusfürdő ízű a bőre.

   Egymást törlitek szárazra. Mosolyog, behunyja a szemét. Újra kezdené a zuhanyzást, mondja, magához ránt. Bemenekülsz a szobába, az ágyra veted magad. Érzed magadon a súlyát. Édes teher. Nincs már szoba, nincs már munkahely, csak ő van és te. Csak te és ő. Az idő megáll. Az idő rohan. Mindjárt kelni kel. Nincs erőd. Beállítja az ébresztőórát, te megágyazol. Fekszel mellette a sötétben, fejed a mellkasára hajtod. A szívverését hallgatod. Érzed a szuszogását a hajadban. Hozzád simul a teste. Biztonságban vagy. Egyenletessé válik a légzése. Felnézel rá. Az utcai lámpa fénye megvilágítja az arcát. Olyan nyugodt. Olyan védtelen. Olyan szép. Szereted. Ezzel a gondolattal alszol el, tested hozzásimul. Együtt vagytok, nem csak testileg. Jó éjt mindkettőtöknek.

 

13.

A Boldogság:  Már elhiszed. Már el mered hinni. Te, aki sosem hittél önmagadban, most tudod, hogy így vagy jó. Hiszen ő mondja. Nemcsak mondja. Érezteti. Annyi magányos és keserű év után kiteljesedsz. Szereted a munkád. Szereted az embereket. Szeretsz élni. Mert szereted őt. Mert szeretheted. A sors, mely eddig szűkmarkúan porciózta neked a jót, most egy adagban eléd tette mindazt, amire vágytál. Amiről-akiről álmodoztál, most az életed része. Nem, nem csak a része. Ő az életed. És ez jó. Mint megfakult fényképek, a régi egyedül töltött napok és hetek úgy tűntek el. Most színes minden. Élettel teli. Hihetetlen, hogy egyetlen embertől kinyílt előtted a világ. Ez több, mint amiben reménykedtél az ébren töltött éjszakákon. Ez az az érzés, amit csak a regényírók élképzelésének, túlzásának tartottál. Sosem gondoltál rá valóságként. Ez a boldogság.

 

14.

A Változás: Megérkezik. Vártad már. Mindig várod. Szereted várni. Mert tudod, hogy jön. Átöleled a nyakát, megcsókolod. Mennyire vártad már ezt a percet. Ez éltet. Gyengéden lefejti magáról a karod. Fáradt, mondja. Szörnyű napja volt. Megsajnálod. Italt viszel neki. Most nem a díványon ül. A fotelben pihen. Nem tudsz hozzábújni. Nem baj, itt van. Veled van. Ez a lényeg. Megsimogatod az arcát. Ujjaid érzik, ahogy megrándul a böre. Tényleg fáradt, gondolod. Magára hagyod. Érzed, most egyedül akar lenni. Hogy lazítson. Hogy pihenjen. Sosem akart még egyedül lenni. Vacsora közben nem mesél. Nem téged néz, a tányérján lévő ételre koncentrál. Mintha fal lenne köztetek. Képtelen vagy áthatolni. Megérinted a kezét. Felveszi a fűszertartót, az érintés megszakad. Ilyen sem volt eddig.

     Bemegy a nappaliba. Mosogatsz, jár az agyad. Hogy került ide ez a fal? Nem tudod. De érzed, hogy ott van. Utánamész, a díványon ül. Melléülsz. Nem emeli fel a karját, hogy hozzábújhass. A vállára hajtod a fejed. Hirtelen ki kell mennie. Ott maradsz egyedül, az érzéseiddel. A szereteteddel. Visszajön, leül melléd. De nem úgy, mint eddig. Most távolság van köztetek.

       Szeretlek, mondod. A szádra teszi az ujját, elnémít. Ne mondd, kéri. Első alkalom, hogy nem akarja hallani. Egyre rosszabbul érzed magad. Mintha teher lennél. Az ő terhe.

       Megágyazol, ő beállítja az ébresztőórát. Az oldalára fordul, háttal neked. Nem tudod a mellkasára hajtani a fejed. Hátulról átöleled, simogatni kezded. Összerándul. Most ne, suttogja. Kezed megdermed. Tűri az ölelésed, de nem viszonozza. Magadhoz szorítod, mintha kapaszkodnál belé. Még öleled, de érzed, hogy valami megváltozott.

 

15.

A Bizonytalanság:  Valami nagyon megváltozott. A fal nem tűnt el. Mintha vastagabbá, tömörebbé vált volna. Iszonyú. Itt van veled, de mintha nem lenne. Ha megérinted, elhúzódik. Ha meg akarod csókolni, elfordítja a fejét. Már nem keresi a közelségedet, az érintésedet. Úgy érzed, már nem szeret. De az nem lehet, gondolod. Az nem történhet meg. Talán elrontottál valamit, kérdezed magadtól. Már nem érinted, már nem csókolod. Pedig erre vágysz. Szinte belehalsz, annyira vágysz rá. De elhúzódik. És ez megalázó érzés. Nem akarod ezt érezni.

    Talán csak képzelődsz. Nincs is fal. Csak te látod, érzed. Vagy mégis van? Mi történt? Mi történt vele? Mi törént veled? Mi történt kettőtökkel? Egyre több kérdésed van. Nem mered feltenni őket. Nem akarsz még nagyobb teher lenni. Szeretni akarod. De nem engedi. Fáj. Nagyon fáj. Mintha éppen csak megtűrne. Már nem tévéztek együtt. Szeretni akarod. Már nem zuhanyoztok együtt. Szeretni akarod.

    Egyre több kérdésed van. Válaszok nincsenek. Már kérdezed. Nem válaszol. Kitér. Elfordul. Elmenekül. Majd megbeszéljük, mondja. Mikor?? Belülről már összeomlasz, érzed az elkerülhetetlent. De talán csak te érzed. Talán nincs is. Hisz szereted. Ő is szeret. Mondta. Nem hazudott. Ugye nem?? Bármiben, de ebben ugye nem?? De ezt csak magadtól kérdezed. Mert ő elfordul, kitér, elmenekül. Veled él, de már nincs veled. Vagy csak képzelődsz?

 

16.

A Szakítás: Nem bírod tovább. Leülteted. Ültök egymással szemben. Felteszed a kérdéseid. Választ akarsz. Ne forduljon el. Feleljen. Ennyit megérdemelsz. Többet érdemelsz. Őt akarod. De most csak válaszokat kérsz.

    És válaszol. Néha rádnéz, szemében fájdalom. Nem akar bántani. Mégis megteszi. Mert minden szava egy pofon. Minden mondata egy kés, amely megsebez. Hallod a szavakat, hallod a mondatokat. Az értelmüket nem tudod felfogni. Elmúlt? De mikor, hogyan, miért? Ő sem tudja. Nézed őt. Belül már zokogsz. Nem mutatod a fájdalmat. Erős akarsz lenni. Elmúlt. Nem illetek össze. Ezt ő mondja. Te nem ezt érzed. Szereted. Még reménykedsz. Talán helyrehozható. Ha változnod kell, megteszed. Hogy megfelelj. Neki.

    Nem a te hibád, mondja. Szerettelek. Eddig tartott az erőd. Ömlenek a könnyeid. Ne tedd ezt, kéred. Nem néz rád. Nem akarja látni az arcod. Nem akarja látni a rombolást, amit ő okozott. Sajnálom. Ez az utolsó szava hozzád, mielőtt kisétál. Képtelen vagy mozdulni. Ülsz, zokogsz. Elment. És ezúttal már nem jön vissza.

 

17.

A Fájdalom: Eltűntek a holmijai. Nemcsak a lakásodból. Az életedből is. Minden olyan, mint a találkozásotok előtt. Látszólag olyan. Minden más. Minden üres. Céltalan. Kiégett. Éppen mint te. A hiány vasmarokkal szorít, szinte levegőt sem kapsz. Újra a csendes, kihalt lakásba érkezel. A macskádhoz. Neki sem tudsz örülni. Semminek sem tudsz örülni. Csak ő jár az fejedben. Állandóan rá gondolsz. Könnybe lábad a szemed, ha eszedbe jut. S mivel mindig  eszedbe jut, hát mindig könnyes a szemed. A napok, hetek telnek, a fájdalom marad. Nem érzel semmit, csak a hiányt. Az ürességet. Mintha minden elveszett volna, nem csak ő. Amikor elment, magával vitte a színeket, az illatokat is.

    Nem érted, miért ébredsz fel reggelente. Mi értelme van? Csak egy újabb nap nélküle. Minden tárgyról, minden eseményről ő jut eszedbe. Úgy érzed, megfulladsz. Megváltás lenne talán. Akkor nem éreznél semmit. De így rossz. Nagyon rossz. A homokóra az ágyad mellett. Nem tudsz megszabadulni tőle. Emlékeztet arra, ami szép volt. Hogy ne múljon a fájdalom. Emlékeztet arra, mit veszítettél el. Ugyanúgy élsz, mint előtte. Mégsem ugyanúgy. Rosszabb. Sokkal rosszabb. Mert már tudod, milyen is lehetne. Hogy milyen nem lesz többé. Erre emlékeztet a homokóra. Mintha kárörvendően figyelné szenvedésedet. Mégsem tudod eldobni. Mert tőle kaptad.

 

18.

A Továbblépés: Kinyitod a szemed. Az ébrenlét és az álom határvonalán egyensúlyozol. Jó lenne még aludni. De valami megváltozott. Még nem tudod, mi, de érzed. Átlibbensz a határvonalon, ébren vagy. Nézed a plafont. Tekinteted lassan oldalra pillant. Az éjjeliszekrényre. Ott az apró homokóra. Amit tőle kaptál. Milyen távolinak tűnik most. Felülsz az ágyban, de a szemed nem veszed le róla. Kinyújtod felé a kezed. A tenyeredbe zárod, behunyod a szemed. Hideg az érintése, már csak egy tárgy. Emlékek pörögnek lezárt szemeid előtt. Az első találkozás, az első csók. Sok első dolog volt. Ugyanannyi utolsó is. Néhány hét, hónap alatt mindent megkaptál, és mindent el is veszítettél. Sok minden fájt, de több volt a jó. A keserves dolgok most élénkebbek, de ez érthető. Közelebb vannak időben, elevenebbek.

    Kisétálsz az előszobába. A szemetes apró sóhajjal nyitja száját. Még egyszer megszorítod a kis homokórát. Ő nem hibás, most mégis ő az áldozat. Apró reccsenés jelzi, hogy megrepedt az üvege, amikor a kuka aljára ért. Ez a kis reccsenés mintha nem kívülről jött volna. Mintha a lelkedben hallottad volna. Papucsban sétálsz le a lépcsőn, kezedben a szemetesvödörrel. A konténer itt van a ház előtt. Vakítóan süt a nap, néhány pillanatig hunyorogsz. Odalépsz a hatalmas fémládához, felnyitod.Utoljára látod a kis homokorát, ezúttal penészes krumplihéj és törött befőttesüveg között. Szomorú kép. Te is szomorú vagy. Visszamész a lakásba. Olyan üresnek tűnik, pedig csak egy egészen kicsiny tárgyat száműztél. Kávét főzöl magadnak, a macska a lábadhoz dörgölőzik. Az utcáról teherautó zaját hallod. Csészével a kezedben kisétálsz az erkélyre. Most öntik a konténert a tartályba. Hallani véled az apró koccanást, ahogy a homokóra a tartály falához ér. Az autó elindul, hosszan nézel utána. Észreveszed, hogy remeg a kezedben a kávéscsésze. Visszamész a szobába, becsukod az ajtót, behúzod a függönyöket. A macska végig a nyomodban. Leülsz hozzá a szőnyegre, az öledbe bújik. Meleg kis teste a tiédhez simul, szeretetet sugároz. Neki te vagy a világ, és ez mindig így marad. Kicsiny vigasz, de melegíti a szívedet.

    Érzed, hogy valami megváltozott. És már tudod azt is, hogy mi. A tövis, ami eddig a szívedbe ágyazódva ontotta a fájdalmat, eltűnt. A seb még sajog, még sokáig sajogni fog. De gyógyul, és minden egyes nappal kevésbé  érzed majd jelenlétét. Néha talán felszakad, de egyre gyorsuló ütemben forrik újra össze. És nemsoká eljön a nap, amikor már csak egy apró heg emlékeztet majd arra, hogy valamikor seb volt a szíveden. Mert a heg megmarad. Azt az idő sem tüntetheti el. De a heg már nem fáj.

    Felállsz, a macska sértödötten gurul ki az öledből. Mosolyogsz. Újra tudsz mosolyogni. És egyre gyakrabban fogsz. Továbbléptél.

 

    Nem messze tőled pedig egy szemetestartály mélyén ott utazik a penészes krumplihéj és a törött befőttesüveg társaságában egy apró homokóra és egy egyszervolt-szerelem.

 

 

Vége

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cialis Posologie KelViedge

(KelViedge, 2019.10.17 19:15)

How to buy isotretinoin tablets without perscription online Cialis Carrefour <a href=http://cialiviag.com>canadian pharmacy cialis</a> Can Amoxicillin Cause Yeast Infection Buy Doxycycline Usa Amoxicillin And Pediatric Dosage